Menü

Digitalizált gyerekkor- avagy a jövő gyermekei

2018. 09. 01. 00:00:00

Hogyan és miként kezeljük a legfiatalabb generáció digitalizált életvitelét? Beszéljünk róla!

Az új, úgynevezett Y generáció tagjai, azaz a mi gyermekeink már beleszülettek a digitális világba, az adathordozók, ( számítógépek, tabletek, telefonok ) rendszeres használatába.

Mivel születésüktől kezdve találkoznak velük, ők már nem tekintik megtanulandó , megoldandó feladatnak a kezelésüket, természetesnek veszik a környezetükben őket.

Már nélkülözhetetlennek tartják/tartjuk a mindennapi használatban, (pl. ételrendelés , ruházati termék, játék, elektronikai termék rendelés stb. ) Így meg kell oldanunk, hogy óvodásaink/iskolásaink megfelelően használják, mit, mikor és legfőképpen hogyan alkalmazzanak.

A mai gyermekek jellemzői:

-jellemző rájuk a kezdeményezőképesség, szinte merészség ( nem fél, hogy el fogja rontani amibe belekezd )

-a kapcsolataikat egyidőben élik meg, a virtuális világ és a valóság összefonódik számukra

-az információ áradattal sokkal gyorsabban birkóznak meg, több dolgot tudnak egyszerre fejben tartani

-már képesek több feladatot egyszerre megoldani

-a tanulásban nélkülözhetetlenné válik számukra a csapatmunka, akár a hálózaton keresztül, minden más hagyományos tanulási forma természetellenessé válik

- visszacsatol az új információnál, észrevétlenül javít a saját megoldásain a gyerek, önkénytelenül is tanul

- sok érzékszerve működik egyszerre - már megtanulta a játékok során hogyan

-kialakul egyfajta nyelvi leleményesség- természetes veszélye ennek, hogy a magyar nyelv megfelelő használata háttérbe szorul , nyelvstratégiai játékokkal próbálni kell egyensúlyba hozni

-az egyén és a többiek megoldásai egyenértékűek lesznek, ez elsősorban segít az elfogadásban, ugyanakkor az is elősegíti az esélyegyenlőséget, hogy gyorsan lehet hozzájutni az információkhoz az internet segítségével

-a saját egyéni gyors teljesítménynek köszönhetően figyelnünk kell arra, hogy a gyermekek sikere ne vakítsa el őket, és ne vegye el előlük a motivációt a további fejlődés tekintetében

A mai szülőknek számolniuk kell ezekkel a tényezőkkel, így a szülői szerep kismértékű változásával is. A generációs ellentétek más minőséget hordoznak magukban ma már, hiszen az új generáció bizonyos értelemben vett tudása több és gyorsabb, mint a szülőé. Ezt megélni és belátni nehéz, de számos jó gyakorlatot ismerünk amelyek kifejezetten a fejlesztést célozzák meg.

Részükről mindenképpen szükséges az előszűrés, ha szeretnénk, hogy egy programmal játsszon a gyerek, azt előre meg kell nézni, ki kell próbálni. Az időkeretet és még számos egyéb tennivalót is fontos végiggondolni. Nekünk kell kiválasztanunk melyek azok a programok, amelyekkel együtt játszhatunk a gyerekkel, és melyek azok amelyeket egyedül is rábízhatunk a kisgyerekre.

Az óvodáskorú gyerekeket nem kell megtanítani a gépek kezelésére, éppen elegendő ha ’’csak’’ használják azokat, ha akkor és arra, amikor és amire éppen szükséges, ebben az esetben többet nyújt, mint bármi más tanulási forma.

A digitális kultúra –többek között- arra is való, hogy esélyt teremtsünk.

Ha értünk hozzá akkor tudni fogjuk kiválasztani, hogy melyekkel szabad-kell élnünk és melyekkel semmiképpen.

Elkerülhetetlen, hogy ezen a területen szoros legyen az együttműködés a szülők és a pedagógusok között. A pedagógusnak segíteni kell a szülőket, hogy ez a világ természetes, igen, de sajnos nagyon könnyű benne eltévedni is. Mondhatnánk azt is, hogy túl korai még ezzel ebben az életkorban foglalkozni – sokan képviselik ezt a nézőpontot. Valóban a szó klasszikus értelmében nem tanulnak és ne is tanuljanak a gyerekek számítástechnikát, tudatos programozást, sőt, egy sor programot el is kell kerülni, mert ugye nem felel meg az életkornak, másrészt veszélyes a függőség kialakulása miatt is.

De mint tudjuk ezen az eszközök jelen vannak a szülők és a gyermekek életében is, ezért sokkal előre mutatóbb –a hárítás helyett- ha kitaláljuk azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével használni tudjuk a korra amúgy is jellemző kultúra elemeit. Melyek ezek?

  • a szabadidő aktív eltöltéséhez (mesék, zenék, játékok)
  • a kreativitás fejlesztéséhez (rajzolós, szabad játékok)
  • a kognitív és pszichikus funkciók fejlesztéséhez (feladat megoldós, figyelmet, kitartást, tájékozottságot, ügyességet, érzékszervek működését fejlesztő játékok)
  • az együttműködésre irányuló programok (interaktív többen játszható versenyek, egymás munkáját kiegészítő játékok )
  • az érettséget , iskolaérettséget vizsgáló programok (gyorsaságot, figyelmet, finommozgást, utasítás követését figyelő játékok)

Látható tehát, hogy akár a rajzolásban, mese és filmkészítésben, akár a finommozgásban, vagy a számolási készség fejlesztésében pozitív szerepük vannak ezek az eszközöknek. De ezek mellett a szabad felhasználás sem elhanyagolható. Pl. a zene hallgatásban, dalok tanulásában , játékban. A zenehallgatás, mesenézés egyfajta passzív befogadó élményt jelent, a digitális technikák segítik az alkotást. A különböző meseíró, színdarabokat alakító , szereplőket formáló, azokat megrajzoló, zenei betéteket is létrehozó programok már könnyedén elérhetőek mindenki számára.

A pedagógus feladata felhívni a figyelmet arra, a gyermekünk, mikor, mennyi időt, milyen célból , hol és kivel érdemes és szabad játszani a gyereknek a számítógéppel, laptoppal, okostelefonnal.

Az óvodai és szülői nevelésnek elsősorban célja a gyermek szocializálódásának elősegítése, érzelmi nevelés, a személyiségének kibontakoztatása, nem pedig az elektronikai eszközök használatára való nevelés. Nem használnak-nem használhatnak feleslegesen számtógépet stb., a legmegfelelőbb az lenne, ha a digitális eszköz akkor kerülne használatba , ha olyan tevékenységet folytatnak, amihez az eszköz használható , melynek aktuális alkalmazása szélesebb, mélyebb lehetőségeket hordoz magában, mint bármilyen más megoldás.

Keresés